Zubreczki Judit

Zubreczki Judit

Szólíts a neveden - na, tényleg lehet jó filmet csinálni a férfiszerelemről

2018. február 22. - Zubreczki Judit

 920x920.jpg

Eredetileg nem igazán terveztem, hogy megnézem a Szólíts a neveden című filmet; vagyis gondoltam, hogy oké, ha nincs jobb, ezt is meg lehet éppen nézni. De tuti biztosra vettem, hogy valami mediterrán nyárban történő nyálas ömlengés lesz, amiben majd két férfi kínlódását lehet megtekinteni, amint egymásba gabalyodnak valahogy, de meg kell küzdeniük a családdal, a faluval és önmagukkal is. Az egyik kicsit idősebb, a másik meg egy kamasz. és akkor majd nekünk nézőknek jól meg kell hatódni, meg állati toleránsnak kell lenni, és kijöhetünk azzal a tudattal, hogy nem vagyunk elég elfogadók, és igaz, hogy unalmas volt a film mint a szar, de van erkölcsi tanulság.

Amúgy is idegesítenek azok a francia filmek (bár ez egy koprodukciós mix volt), ahol mediterrán hangulat van és francia nagyképűség árad az egészből, hogy mekkora entellektüelek vagyunk, és közben meg még körbe-szexeljük az erdőt-mezőt a vidéki kúriánk környékén. De persze csak nyáron, mert télen Párizsban vagyunk. Jó-jó, egyre inkább kezdek amúgy rájönni, hogy csak azért nem bírom a franciákat, mert állati irigy vagyok rájuk, hogy ők entellektüelek meg összevissza szexelnek, legalábbis a filmes klisék szerint. Meg azért, mert ha Franciaországban éltem volna, hatszor olyan érdekes lett volna a szerelmi életem, mint így lett. Na, mindegy.

Ez a film viszont tényleg jó volt. Nem egy feledhetetlen remekmű, de jó.

szolitsaneveden-990x520.jpg

Oké, hogy az összes fent említett elemet magában hordozta: volt benne egy hipermagas EQ-val rendelkező család, ahol a kamasz zongorázik, a szülők értelmiségiek, és középkori lovagi irodalmat olvasnak fel egymásnak a legváratlanabb helyzetekben. Meg városi, természetesen meleg művészembereket fogadnak a hétvégi kastélyukban, hogy velük intelligens dolgokról diskuráljanak. És persze a nagy közös verandán elfogyasztott reggelinél a tizenhét éves srác csak úgy bejelenti, hogy tegnap majdnem megdugtam a szomszéd csajt, mire az apa kérdése erre: hogyhogy csak majdnem? Szóval gyanítom, hogy még a legliberálisabb családoknál sem így folyik a reggeli kávé melletti diskurzus. De jó, fogadjuk el, hogy ez a nagyon liberális szuper toleráns multikulti család létezik, amiről a kamasz srác el is mondja, hogy olasz-francia-zsidó és nemtommi.

Na, ehhez a családhoz érkezik a nyári hónapokra a jóképű harmincas művészettörténész pasi, aki elég hamar gyengéd érzelmeket kezd táplálni a tizenhét éves kamasz fiú iránt, ami kölcsönösnek bizonyul. És persze ez is kissé túl van tolva, hogy amikor a szülők észreveszik ezt a különös vonzalmat, akkor az ölükbe fektetik a srácot és az anya németből fordít szabadon ott helyben egy fabulát egy szerelmes lovagról, aki nem meri megvallani érzéseit szíve hölgyének. Persze megint lehet, hogy csak én nagyok irigy, mert az én szüleim még azt sem vették észre, ha a közös ebédnél belepotyognak a könnyeim a levesbe, szóval igen, klassz lenne, ha ekkora peace and love lenne minden famíliában és dúlna az elfogadás, de nekem ez inkább egy misztikus, kissé utópisztikus helyzetnek tűnik.

cimlapkep-e1505204551146-1024x602.jpg

Ugyanakkor, ami nagyon tetszett a filmben, és emiatt abszolút megbocsátom ezeket a túlkapásokat, hogy egyrészt nagyon lekötött végig a cselekmény, nem voltak unalmas részek. Másrészt szépek voltak a férfi szereplők, szóval jó volt elnézegetni a harmincas és a tizenéves srácot is, és tényleg el lehetett hinni, hogy ezek ketten látnak egymásban valamit, sőt azt is, hogy halálosan egymásba szeretnek. A francia filmek (igen, ez egy koprodukció, de nem érdekel) amúgy is híresek arról, hogy a szex jeleneteket teljesen élethűen és hitelesen oldják meg, ez itt is nagyon rendben volt.

De ami miatt nekem tényleg bejött a film, az az, hogy teljes mértékben sikerült elkerülnie a férfiszerelem, főleg a fiatal fiú – idősebb pasi vonzalom ábrázolásának csapdáit, vagy megszokott alaptípusait.  Magyarán nem oda tette a törésvonalakat, a drámaiságot, ahova várnánk ilyen helyzetben. És ebből a szempontból teljesen király, hogy a család és a környezet nem gördített akadályokat a szerelmesek elé, és ezzel másfelé tudott kibontakozni a drámaiság. Egyrészt ki tudott lépni abból, hogy van egy idős férfi, aki az öregedés miatt egyszerűen a fiatalhoz, az élettel telihez vonzódik, legyen ez ebben az esetben akár egy fiú (mint mondjuk a halál Velencében). Másrészt nem övezte a szerelmespárt társadalmi megvetettség, nem voltak tiltó szülők, fújoló kisváros, leselkedő gonosz öreg néni.

És ezzel a film a lényegre tudott koncentrálni, magára a szerelmespárra. Hogy mit láthatnak egymásban, hogyan élik meg, hogy hetero létükre egymás személyét ilyen eszeveszettül vonzónak találják, sőt, komoly szerelmi kapcsolatba bonyolódjanak. Nagyon tetszett, hogy bár alapvetően a tizenéves Elio szemszögéből láthatjuk a történetet, időnként a másik oldal perspektívájából is látunk, és ilyenkor kiderül a néző számára, hogy nemcsak egy kamaszos rajongásról, apafigura-keresésről van szó, hanem oda-vissza működik a vonzalom és az érzelmek. Külön érdekes, hogy nem egy coming out-film, amiben bármelyikük is szembenéz önmagával, és bevállalja, hogy meleg, vagy nem vállalja be és elfojtja magában, hanem lehetőségük van arra, hogy meg tudják élni az érzelmeiket. Egyszerűen van két hetero és éppenséggel nagy korkülönbséggel rendelkező férfi, akik egymásba szeretnek, miközben alapvetően a másik nem iránt érdeklődnek, sőt az együtt töltött nyár alatt egyéb futó kalandokba is bocsátkoznak, történetesen csajokkal. És ebből a szempontból is jó, hogy a filmben van két szuperliberális, támogató szülő (továbbra is irigy vagyok, és szerintem utópisztikus az egész), akik elengedik, sőt elküldik nyaralni a fiukat ezzel a pasival. Így lehetőségünk van egyszer továbbnézni a sztorit, nem csak a Rómeó és Júlia-féle lezárással kell beérnünk.

Nagyon szép jelenet a film végén, amikor Elio apja elemzi fia érzéseit, és kimondja azt, amit mind gondolunk: nemi hovatartozástól függetlenül különleges szerelmi kapcsolat alakulhat ki két ember között, és ez sokkal értékesebb dolog annál, hogy engedjük, hogy akár a szerelmi csalódástól, akár az esetleges szégyentől való félelem megölje a szeretetet. És még valamit: a szomorúságot meg kell élni és nem szabad, hogy a bánat érzéketlenné tegyen minket, különösen nem kamasz korban. "A szív ugyanis hamarabb elfárad, mind gondolnánk”, és ahogy haladunk előre az életben, egyre kevesebbet tudunk majd magunkból adni. Ezek olyan tanácsok, amiket minden tizenhét évesnek jó lenne hallania valakitől.

A bejegyzés trackback címe:

https://zubreczkijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr9613689872

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Leone_510 2018.02.23. 10:13:06

"bla bla bla....akár az esetleges szégyentől való félelem megölje a szeretetet"

jó lenne ha majd egyszer definiálva lenne, hogy a liberális világ mit ért szereteten?
szerintem a beteg világkép vetül le az általuk szeretetnek vélt torz érzésben,
ennek semmi köze a szeretet valódi fefiniciójához,
másrészt miképp az ember istenné válik önnön világában , a saját szeretet magyarázatával igazolja az önző féktelenségét vágyát perverzióit

"Egyszerűen van két hetero és éppenséggel nagy korkülönbséggel rendelkező férfi, akik egymásba szeretnek,"

hetero? ne röhögtess, hagyjuk

Jakab.gipsz 2018.02.23. 15:28:45

Zubreczki Judit fussunk neki még 1 x, amennyiben még épeszű heteró vagy, ez csak némi tárgyilagosságot igényel.

Nem fogom megdicsérni a kannibált, csak azért, mert szépen szervírozza a vacsorát.

Egy fiatal fiú/leány a szerelmet éppen hogy csak tanulgatja, márpedig létezik olyan tudás amelyet nem tudok szavakkal elmagyarázni, (biciklizés), hol ott minden egészséges ember képes elsajátítani. Csak begyakorolni lehet ilyen a jó sex, is többek között, amit a tapasztalat igazol vissza.

És ekkor jön egy tapasztalt szemét tetű, aki vissza él a vendégbarátság jogával és beavatkozik egy gyerek ember életébe, csak azért mert Ő maga, már romlott és erkölcstelen és persze unatkozik. Szerinted ez természetes, neked nincs ki a négy kereked,

írj inkább a lányokról, hátha azokhoz, elsősorban a sajátodról, jobban értesz, hamár egyszer tudni véled milyen jövőt szánsz neki(k).

De ne állíts fel mércét és ne általánosíts, kiüresedett klisék és sztereotípiák alapján. Áruld el végre miért fogadjam el, társadalmi normának, azt az indentitást, aki nemi szervek és fenekekből kiindulva, származtatja saját identitását.

Nem csak azért nő a nő vagy férfi a férfi mert nemi szerve van, hanem mert lélekkel, személyiséggel bíró emberek, olyanok akik kölcsönösen és egyenrangúan felelősök a következő nemzedék számára áthagyományozott, erkölcsös élet tudásért.
süti beállítások módosítása