Zubreczki Judit

Zubreczki Judit

Harcos feminista lett belőlem a Callas-film alatt

2019. február 26. - Zubreczki Judit

Megnéztem ma az Art+Cinemában A Maria Callas-sztorit. Nem vagyok egy eszméletlen operarajongó, vagy szaki, de szeretem az operát. Főleg Mozartot. Régen baromi nagy Verdi-fan voltam, aztán nemrég megpróbáltam megint belehallgatni, de olyan dagályosak éreztem, hogy nem bírtam. Nyilván ez is csak egy korszak, ami majd változik.

De az operáktól függetlenül ezt a filmet most kifejezetten azért néztem meg, mert tudtam, hogy Maria Callas hatalmas világsztár volt és nem volt könnyű élete. Kíváncsi voltam egy olyan ember gondolataira és tapasztalataira, aki hatalmas sikereket ért el nő létére egy férfivilágban az ötvenes-hatvanas években. Gondolom egy operaénekesnő élete valószínűleg csak egy operarajongót érdekel, de azért mégis szólok a biztonság kedvéért, hogy ezt a filmet tényleg olyan nézze meg, aki bírja az operát, mert sok archív felvétel van benne Callas fellépéseiről.

callas_3.jpg

Hogy lelőjem a poént, engem nagyon megérintett a film és kifejezetten tetszett, bár nem szoktam dokumentumfilmeket nézni. De itt szerencsére nem egy kopasz és szemüveges csávót kellett hosszasan bámulni, aki egy könyvespolc előtt elmondja, mi hogy volt, miközben hosszú percekre elszundikálunk (ahogy a doku az én fejemben él), hanem egy gyönyörű szép nőcit, aki visszaemlékszik életének legfontosabb eseményeire.

A film érdekessége, hogy szinte csak Maria Callas gondolataiból áll össze az egész sztori, saját maga narrálja (nem saját hangon) a filmet, memoárjaiból és levelezéséből összeválogatott részletekkel,  illetve tévéinterjú-felvételeken magyarázza, mit hogyan élt meg, miről mit gondolt. Őszintén szólva, mint történet, nem olyan különleges az egész. Egy szorgalmas és hihetetlenül tehetséges énekes lineárisan felfelé ívelő karrierről van szó. Ami igazából érdekes, az maga Callas. Annyira karizmatikus, olyan szép és ami a legfontosabb, olyan baromi okos nő volt, hogy egészen elcsodálkoztam rajta. Nyilván ez is egy sztereotípia, hogy másként kellene lennie. Eszméletlenül intelligensen tudott reagálni a riporterek fasz vagy okos, de mindenképpen provokatív kérdéseire, és végtelenül őszinte volt, különösen ahhoz képest, hogy női sztár volt az ötvenes hatvanas években, aki akár sablon válaszokkal is machinálhatott volna.

callas_6.jpg

Többször eszembe jutott film közben a pszichológusom, hogy lassan vad feministát nevel belőlem. Bár mindig is erős szolidaritást éreztem a szép és érzékeny nők iránt, akiknek szerintem minden korszakban sokkal többet kellett szenvedniük, mint a hasonló kaliberű férfiaknak.

Adott egy jó kislány, Maria Callas, akit anyja(!) erőszakkal zenei pályára nyomat, tanulni nem tanulhat mást, gyerekkora zérus. Egykori tanárnője is arról számol be, hogy legelsőnek érkezik, és legutoljára megy el a suliból, mindenre bólogat, mindent megért, másnapra mindent tud. Egy igazi mintagyerek. Először anyja nem hagyja élni, jellemző módon négy évvel hamarabb kezdi el konzervatóriumba járatni, mint életkora indokolná. Mivel azonban Maria magas kislány, idősebbnek hazudják, így elcsalják tőle még azt a pár gyerekkori évet is, ami kijárna neki.  Később aztán harminc évvel idősebb férje erőszakolja őt minél magasabb elvárások teljesítésére, aki Callas későbbi vallomása szerint fejős tehénnek és szamárlétrának használta saját céljaihoz, amit alanyi jogon nem tudott elérni, mivel tehetsége semmihez nem volt. Amúgy meglepő módon egy baromi öreg és ronda pasiról van szó, aki inkább Callas nagyapjának nézett ki az archív felvételeken.

callas_7.jpg

A film legjobb jelenetei azok az interjúk, amikben Callas egyenes derékkal, tökéletes megjelenéssel és fegyelmezetten, mégis érzelmesen reagál a kérdésekre. Többször is kimondja, hogy a nő igazi hivatásának a családalapítást tartja, amitől őt először anyja, majd a férje zsarnoksága és elvárásai fosztották meg, mivel ezen a pályán, és ezen a szinten sajnos család és karrier nem megy együtt. Nem hiszem, hogy jó anya tudtam volna lenni ilyen karrier mellett- nyilatkozta.

callas_2.jpg

Maria Callas igazi világsztár volt, tulajdonképp celeb is, mivel magánélete a kulisszák előtt zajlott. Viharos házassága Giovanni Battista Meneghinivel, amit végül amerikai állampolgársága leadásával sikerült csak annullálnia, szerelme a görög milliárdossal Aristotle Onassis-sal, aki kilenc év baráti-szerelmi kapcsolat után végül titokban nem őt, hanem Jackie Kennedy-t vette el feleségül. Ráadásul anélkül, hogy erről Callast egyáltalán értesítette volna. 

Egy jellemző példa visszafogott és okos megnyilvánulásaira, hogy amikor szerelme elhagyja, Callas azt nyilatkozza szomorú mosollyal, őhozzá továbbra is fordulhat tanácsért Onassis, ha szeretne valakit, aki tényleg meghallgatja és őszintén elmondja neki a véleményét; nemcsak a szavait visszhangozza majd vissza. Bár a férfiak alapból nem szeretik az őszinteséget. Ezen aztán kissé viccesen össze is vitatkoznak a férfi riporterrel. Ilyen finoman biztosítani valakit az örök szerelmemről úgy, hogy még a másik nőről is elmondom a véleményem, igazán profi munka. És valóban Onassis vissza is tér hozzá évekkel később, és életük végéig jóban maradnak. Callas úgy nyilatkozott, hogy a viszonyuk pocsék volt, a barátságuk viszont egész életükre kitartott.

callas_1.jpg

Egyszer megkérdezték tőle, hogy boldog-e. Mire ő azt válaszolta, hogy egy művész sosem boldog igazán. Ez nagyon meghatott. Igen, kétségtelen, hogy a művész szinte mindig az élet-áldozata gyümölcsét ajánlja fel a többieknek, Callasra pedig ez végképp igaz volt.

Az biztos, hogy aki megnézi ezt a filmet, kicsit feministává válik, mivel egy olyan sztárról szól, aki végtelenül okos és tehetséges volt, és pusztán amiatt kellett szenvednie, mert nő. És nem a férfiak hibájából, hanem a teremtés hibájából. A vesztes csapatba született sajnos, megspékelve egy elvárásokkal manipuláló anyával. Egy férfi csak simán élvezte volna a sikert, hajszolta volna az ezzel járó örömöket. De egy nő alapvetően a kötődésre és az érzelmekre van teremtve, emiatt ha egy nőből lesz ekkora sztár, mint Callasból, az mindenképp tragédiával jár.

callas_4.jpg

Nem beszélve a közönség elvárásairól. Karrierje második felében sokat betegeskedett, emiatt többször le kellett mondania előadást, és elterjedt róla, hogy megbízhatatlan, holott tizenhárom éves kora óta dolgozott, pihenni szinte képtelen volt. Egészségügyi kényszer szabadságai alatt is állandóan hangja tökéletesítésén fáradozott.

„Az idő mindent begyógyít” – nyilatkozta többször is egy-egy nehézség után, amivel én nem értek egyet, mert olyan sok időnk azért nincs, hogy minden seb behegedjen. Neki különösen nem volt. Ötvenhárom éves korában, két évvel élete szerelmének halála után szívinfarktusban halt meg Párizsban, 1977-ben.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://zubreczkijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr5414654471

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Ptak ohnivak 2019.02.27. 11:53:51

Nem baj, hogy Ön nem operarajongó vagy zeneértő, de ez a stílus mindenképpen méltatlan a témához. Ilyen fogalmazásért a gimnáziumi magyartanárom megbuktatta volna.

Haloperidol 2019.02.27. 13:07:58

"Az biztos, hogy aki megnézi ezt a filmet, kicsit feministává válik (...) pusztán amiatt kellett szenvednie, mert nő. És nem a férfiak hibájából, hanem a teremtés hibájából. A vesztes csapatba született sajnos (...) Egy férfi csak simán élvezte volna a sikert, hajszolta volna az ezzel járó örömöket. De egy nő alapvetően a kötődésre és az érzelmekre van teremtve, emiatt ha egy nőből lesz ekkora sztár, mint Callasból, az mindenképp tragédiával jár."

Kedves Zubreczki Judit, akkor te valahogy kurvára félreérted a mai feminizmust, ami nem igazából a nők gyerekvállalásáról meg családanyaszerepéről szónokol.
A legtöbb mai feminista kifejezetten megvetően nyilatkozik a gyerekükkel otthon maradó édesanyákról (ugyebár ők nem harcolnak a férfi elnyomás ellen, sőt, alávetik magukat, amikor elfogadják a férfiaktól az anyagi támogatást) Nap mint nap olvasni, hogy nincsen elég női vezető, üvegplafon van, nincsen elég női matematikus és mérnök.

Callas egy iszonyat okos nő volt, pontosan tudta, hogy "you can't have it all", nem lehetsz családanya és világhíres operaénekes is egyszerre. Lehet, hogy ez volt az ő életének a tragédiája, nem tudom, de mindenesetre ő választotta ezt.

Persze, az anyja is meg a férje is nyomta ebben az irányban. De van az a mondás, hogy egy lovat meg lehet verni, annyira, hogy odamenjen a vájúhoz, de annyira nem lehet megverni, hogy igyon is belőle.

Anyósomat pl. a zsarnok apja zongoraművésznek szánta, éjjel nappal zongorázott otthon, nagyon tehetséges volt, egészen 18 éves koráig játszott. Utána a Zeneakadémiai felvételije "véletlenül" nem sikerült, orvos lett belőle. Ő mondta, hogy direkt rosszul játszott, nem akart odamenni továbbtanulni.

Szóval nem kellene itt hatalmas kényszerítő erőkről beszélni. Nem lehet belőled világhírű, elsőrangú operaénekes, csak azért, mert néhány ember kényszerít, neked is kurvára akarni kell, máshogyan nem megy. Callas választott - csak ő tudja, hogy jól-e vagy rosszul, mindenesetre az árát megfizette - mint mindenki.

Nem hinném, hogy sajnálatra méltó áldozat. És egyébként nagyon nem értek egyet a "vesztes nem", a "nők, mint áldozatok" "nők, mint elnyomottak" beállítással. A korábbi feministák eredményeit gyalázod meg ezzel, akik megmutatták, hogy tehetséggel, munkával és kitartással és ÁLDOZATHOZATALLAL akárkiből lehet akármi, ha nagyon akarja. ÉS CALLAS AKARTA.

Lopakodó Lavina 2019.02.27. 21:15:06

Nem tudom, hogy mit értettél konkrétan az alatt, hogy egy férfi csak élvezte volna az életet, de ő meg nem, mert nő... Nem kell messzire menni, kortársa, Mario Lanza ugyancsak sikeres operaénekes volt, sztár, férfi is :), mégis igen korán meghalt, 38 évesen. Valószínűleg a túlzásba vitt fogyókúrák hatásától. (Illetve a szertől, amit a fogyáshoz használt.) Amúgy Callas is küzdött a súlyával, róla az a hír járta, hogy bélférgekkel szabadult meg tőle. Ezt csak adalékként.
Callas korszakos zseni volt, csodálatos hanggal megáldva. De még abban sem volt az egyetlen, hogy nehéz gyerekkora volt és, hogy nagyon alulról nagyon magasba tört. Caruso, az első igazi operasztár is nagyon mélyről indult.
Nagyon sok, mindenféle műfajban alkotó előadóművész élete szól a magánélet és a művészi kibontakozás közti lavírozásról, nők esetében aztán végképp érzékeny téma ez. Sok balett-táncos, operaénekes, színésznő örök fájdalma a gyermektelenség. Értem én, hogy most egy Callasról szóló filmet néztél meg és erről írsz, de egyetlen egy magasra törő, sikeres életút sem mentes az áldozatoktól és nehéz döntésektől.

Csodaországban 2020.07.06. 01:49:38

Callas baromira nem volt nőci.
Callas istennő, díva volt és istenként imádta a világ és hullott a lába elé.
Nem értem, egy görög sorstragédiából miért következik, hogy valaki feminista legyen, hisz aki megalapozta, hogy ez a megismételhetetlen csoda nő istenáldotta tehetsége ellenére egész életében sebezhető legyen, az is egy nő volt: az anyja. És tulajdonképpen a legtöbb áldozat-nő egy másik nő áldozata, többnyire az anyjáé, aki a neki járó feltétlen szeretettel nem vértezte fel annyira, hogy önmagát megóvja attól, hogy egy kapcsolaban ő legyen az, aki akar és a másik az, akit akarnak.
Az ötvenes években Callasnak lenni egyet jelentett a mindenható atyaúristenséggel - még talán egy tucat ilyen sztár volt, Bardot, Loren, Monroe, Delon, Belmondó, operaéneketek közül egy-kettő.
Tehát a meg nem kapott anyai elismerés, elfogadás és szeretet hiánya vezetett oda, hogy miközben a világ a lábai előtt hevert, pont a számára legfontosabb ember hagyta el, egy kockafejű Kennedy-néért - aki egyébként szintén nő, és mint ilyen, mérte rá a második nagy csapást.
Sajnos sokmindenbe belemagyarázzák az arra hajlamosak a kizsákmányolt nő sajnálatraméltó figuráját, de ebben az esetben is tévednek.
Még számtalan téves - talán az időmúlás vagy a hozzáállás miatt - eszmefuttatás van fönt, de egyelőre ennyi.

Csodaországban 2020.07.06. 01:55:28

@Noémi Bándi: Igen, röviden ennyi.
Felületes, ismeretek és érzések nélkül összefércelt baromság a blogbejegyzés.
Aki Verdiről és az operáról úgy nyilatkozik, ahogy, az nyilván nem is érzi Callast, nem látja az arcát, amely maga az opera maga a muzsika maga a csodálatos fenséges művészi alázat és akarat.
Callas egy szikla volt, amely összetört, ahogy a sziklák szoktak. És rá emlékezni fogunk, amig kultúrember él, Onassisra meg a Kennedynére aligha.

Csodaországban 2020.07.06. 01:57:03

Kb nyolcadszorra-tizedszerre hallgatom ezalatt Callas előadásában a Casta divát- és az mindennél többet mond el róla.
süti beállítások módosítása