Rájöttem, hogy azért szeretek francia filmeket nézni, mert közben mindig tök normálisnak érzem magam. Na jó, igazából két hete szeretem a francia a filmeket megint, azóta, hogy megnéztem a Boldog időket. Előtte azt mondtam évekig, hogy utálom a franciákat, és a filmjeik szarok, de ez csak azért volt, mert egy nagy csalódás volt az összes francia film, amit az elmúlt években láttam.

Szóval a Lola és a fiúkra igen csekély elvárással ültem be, merthogy úgyse lehet olyan jó, mint a Boldog idők, ami egy egyszeri csoda.

És tényleg nem is volt olyan jó. Viszont meglepő módon nem is volt rossz. Főleg a trailer után nem, amiben úgy tűnt, hogy egy egyszer megnézhető, totál egy kaptafára ültetett poénvilágú, kissé bugyuta vicceskedésekkel megszórt közepes filmről lesz szó. Aztán meg kiderült, hogy valóban egyszer megnézhető, vagyis én többször nem fogom megnézni, az szinte biztos, de egyszer azért nagyon is meg lehet. Amiért különösen hálás voltam, hogy elég sokat nevettem rajta, ami azért örvendetes, mert elég ritkán nevetek és még annál is ritkábban köti le bármi is a figyelmem. Például: Öcs igyekszik bátyja harmadik esküvőjére a fiával. Késésben van, a kocsiban öltözködik.

- Úristen, de gyűrött a zakóm, mit fognak szólni?

- Mondd azt, hogy még nem volt időd vasalni a legutóbbi esküvője óta.

Jó, lehet, hogy nem akkora poén, de én kábé egy percig röhögtem rajta.

Nyilván a téma is megérintett, mert  három tesóról szól a film, két fiúról, és egy lányról, akik összevissza szerencsétlenkednek az életben (igaz nem jobban, mint mások), de azért szeretik egymást akkor is, ha néha hónapokig nem szólnak egymáshoz, mert éppen összevesztek azon, hogy mondjuk egyikük az esküvői beszédben elrontja a másik menyasszonyának a nevét. (Persze mi ez ahhoz képest, amikor Ross meg Emily nevét felejtette el anno a Jóbarátokban).

Mivel én is szendvicstesó vagyok két fiú között, ismerős a téma, bár mi nem állunk közel egymáshoz ennyire, nyilván ezért akarok minden szembejövő fiút bátyámmá fogadni. Szóval erről a tesóságról szól a film alapvetően. Hogy milyen jó, ha van családod, akik bármilyen hülyékből állnak is, mégiscsak ott vannak melletted, bármi is adódik (legalábbis ebben a filmben).

Ebben a sztoriban van egy báty; egy okoskodó, béna optikus pasi (az őt alakító Jean-Paul Rouve egyben rendezője és forgatókönyvírója is a filmnek), aki ennek ellenére már a harmadik házasságának ugrik neki; egy építőmérnök öcs, aki kemény macsó, de az egész élete összeomlik egy munkahelyi baleset miatt, és egy lánytesó, aki próbálja gardírozni a fiúkat, meg menedzselni a saját párkapcsolatát. Összefutnak havonta egyszer a szülők sírjánál megbeszélni a történéseket, meg amúgy is elég aktívan részt vesznek egymás életében. Valójában nincs nagy sztorija a filmnek, zajlanak benne az életesemények, válások, összejövések, születések, költözések, de tényleg szórakoztató módon és szerencsére eredeti nyelven. Komolyan elgondolkodtam rajta, hogy felturbózom a francia nyelvtudásom megint, annyira élvezetesek a jó francia filmek.

Mondjuk én egy hangyalábnyival több mélységet el tudtam volna viselni jelen esetben. Ha egy picit jobban el mertek volna rugaszkodni a cuki közönségfilm feelingtől, akkor akár emlékezetes dráma is lehetett volna a Lola és a fiúk, de hát nem kell mindenbe belehalni ugyebár. Sajnos így viszont minden harmadik frappáns poénra, amikor már kezdtem volna magamban felmagasztalni a filmet, jut egy végtelenül olcsó poén is, és minden kicsit is katartikus pillanat után jön egy végtelenül giccses megoldás is, (például a pasi viszi be a csaját szülni a kórházba, de a nagy kapkodásban pont a csajt hagyja otthon, aki olyan kis cuki, hogy csak mosolyog  az egészen muhaha), de összességében a Lola és a fiúk egy nagyon jó kis film. Szimpatikusak a karakterek, jók a színészek, van lendülete a történéseknek és tényleg vicces párbeszédek vannak benne. De persze ami a legjobb, hogy már megint azt éreztem közben, hogy az én életem egy igazán jól megírt, még ha nem is a legvidámabb fajta francia film, és ez pár napra mindig meg tud nyugtatni, amikor elveszettnek érzem magam.

HA TOVÁBBI CIKKEKET OLVASNÁL TŐLEM, KÖVESS A FACEBOOKON.

kOMMENTELNÉD A CIKKET? ITT MEGTEHETED.