Hétvégén megnéztem a John Wick hármat. Nem szabad akaratomból, vagyis de, csak épp nem tudtam, hogy mi ez. Az első pasimmal taliztam, akit húsz éve nem láttam, és összefutottunk; mondta, hogy menjek vele. Iszonyat naiv módon csak annyit kérdeztem, hogy érteni fogom a John Wick egyes és kettes nélkül is a sztorit? Hát persze, válaszolta. Én meg totál elfelejtettem, hogy Balira soha semmilyen körülmények között nem szabad rábízni a filmválasztást, mert annak általában az a vége, hogy hanyatt homlok menekülök ki a moziból, miközben komolyan traumatizálódom. Ráadásul sunyi kis hazugságokra is képes, mint amikor húsz éve beadta nekem, hogy egy amcsi tinikről szóló filmet fogunk megnézni, akik elmennek nyaralni, helyette viszont egy francia dokumentumfilmet néztünk meg egy gyilkosról, aki már az első két percben közvetlen közelről kitörte egy nő nyakát. De legalább nem is ő fizette a mozijegyet, hanem én perkáltam ezért a szuper mulatságért.

Szóval sajnos ezeket a plusz infókat már elfelejtettem, úgyhogy nagy vidáman beültem a John Wick háromra. Körülbelül tizenöt perc múlva kezdtem gyanakodni, hogy ez a film TÉNYLEG arról, szól, hogy John Wick, akit Keanu Reeves alakít és akit ugye nem a színészi kvalitásaiért szeretünk, egyszerűen mindenkit megöl. Ennyi. Kábé fél óra múlva megkérdeztem Balit, hogy vajon számíthatunk-e bármilyen dialógusra, de csak ennyit mondott nagy vidáman:

- Ez végig ilyen lesz.

- Mind a két óra?

- Inkább két és fél – válaszolta.

Mondjuk előbb-utóbb lett párbeszéd a filmben, de két mondat után azt kívántam, bárcsak inkább visszatérnénk az öldökléshez, mert ezek a csak és kizárólag jelentőségteljes mondatokból álló kinyilatkoztatások olyan szinten nem kötöttek le, hogy nem tudtam eldönteni, aludjak-e, vagy inkább sakkozzak a telómmal. Nagyon sokat köszönhetek a sakknak, mert már számtalan helyzetben kihúzott a szarból. Akárcsak Bukowski, aki minden esetben feldob, és instant módon hat, akár öt perces megzuhanás esetén is (ezért is van mindig nálam egy könyve); de a telefonos sakkot sötétben is lehet csinálni, az a jó, és szerencsére csak Bali ült a közelben. Két partit játszottam, persze kikaptam, mert nem vagyok hajlandó a master level-nél lejjebb adni. De visszatérve John Wick-re, bámulatos, hogy Keanu Reeves konkrétan egyetlen búval baszott fejet tud vágni százhúsz peren keresztül, és azt sem a tehetségének köszönhetően, hanem mert valóban depis a csávó az életben is. Jó, persze legalább szexis, és valami miatt nem öregszik. Nem úgy, mint Halle Berry, a pozitív női hős, aki kifejezetten leharcoltan nézett ki, persze lehet, hogy ez valamilyen koncepció részét képezte.

SPOILER

A film végén John Wicket lebaszarintják egy kétszáz méteres felhőkarcoló tetejéről, és zuhanás közben odavágódik az összes létező balkonnak, majd becsapódik a földbe. Persze előtte még a tetőn sortüzet eresztenek a mellkasába. De mire a gonosz nőci leér a földszintre, hogy ellenőrizze a holttestet, John Wick kámforrá válik. Kiderül, hogy egy bevásárlókocsiban eltolta valami hajléktalan, aki kigurítja a földre. Ott odahajol hozzá az alvilág királya vagy mije és megkérdezi: John Wick, bosszús vagy? John Wick tekintettel arra, hogy az imént zuhant kétszáz métert, viszonylag lassan emeli fel a fejét. Igen, bosszús vagyok. VÉGE.

Na fasza, ezek szerint lesz John Wick négy is.

- Majd arra is meghívlak - fordul hozzám a végén Bali.

- Már erre sem hívtál meg.

- Ja, tényleg.