Én már tizennégy éves koromban szerelmes voltam Gérald Depardieu-be, amikor a Négybalkezesben láttam. Azon a nyáron elmentem Párizsba és mindenhol őt kerestem az utcán. Persze akkor még nem volt ekkora darab.

De az a csodálatos, hogy most, ezer évvel később és száz kiló plusszal is baromi szexi ez a pasi. Vagy az én ízlésem borzalmas. Persze, a Terápia című filmet, ami a héten jön a magyar mozikba, azoknak is érdemes megnézni, akik nem rajonganak a kétszáz kilós hetvenéves pasikért. Akik ráadásul a film nagy részében félmeztelenül szaladgálnak.

A Terápia ugyanis egy egészségközpontban játszódik, ahova Gérard Depardieu és Michel Houellebecq, akik saját magukat alakítják, önként, bár nem feltétlenül dalolva vonultak be, hogy kompenzáljanak valamit abból az életmódból, amivel egész életükben szedték szét a szervezetüket.

Külön érkeznek, de hamar összebarátkoznak és onnan kezdve együtt próbálják meg túlélni a horrorisztikus kezeléseket, amik tényleg inkább válogatott inkvizíciós kínzásokra emlékeztetnek, mintsem egészségjavító terápiákra. Van itt lefagyasztás, iszappakolás, fájdalmas masszázs, szigorú diéta, fürdetés, ébresztés, és minden, ami totál megalázó és kiszolgáltatott helyzetbe hozza a két hírességet.

Az a fantasztikus az egészben, hogy mindezeket a nagyon kínos szituációkat mennyire őszintén vállalják mid a ketten a kamera előtt. Például amikor Depardieu irgalmatlan hasát bekenik iszappal, majd rátekerik a fóliát, hát az tényleg filmtörténeti pillanat. Főleg amikor felkel, hogy megkeresse a személyzetet, és a hátán lóg le a ráragadt nejlon, mint valami palást. Vagy amikor azon aggódnak, hogy vajon Houellebecq golyóit le fogják-e véletlenül fagyasztani a krioterápián, mert állítólag ilyesmi már megtörtént, méghozzá Franciaországban.

- Ezért kell Magyarországra járni kezelésre – jegyzi meg erre Depardieu. Ez egy sarkalatos pontja amúgy a szenvedéstörténetnek, ahogy az is, hogy hogy jutnak alkoholhoz, és hogy tudnak sutyiban cigizni a bent létük alatt.

Persze van közben egy érdekes, nyomozós cselekményszál is a filmben, hogy ne váljon unalmassá, ahogy két félmeztelen öreg pasi szaladgál a nagyon szűk folyosókon másfél órán keresztül; mivel az egész hely szelleme olyan, akárcsak egy börtönnel keresztezett űrbázis. Igen nyomasztó. Ez a cselekményszál lehetővé teszi, hogy mozgalmas legyen az egész film, mivel Houellebecq-et öt évvel korábban elrabolták, meggyőződése szerint azért, hogy ne indulhasson az elnökválasztáson.

Egykori elrablói is bekerülnek a képbe és egyre bonyolódik az egész ügy, amit egy picit nehéz követni, de ha esetleg nem sikerülne, akkor sincs semmi gond, mivel nem ez a lényege a filmnek, hanem a párbeszédek.

Főleg Depardieu és Houellebecq között, de a többi szereplő között is, akik az életről, és főleg a halálról, a test feltámadásáról, nőkről, szexről, bűnös múltról és minden másról is szép komótosan értekeznek, de mégis úgy, hogy végig lekötik a figyelmet.

- Hiszel Istenben?
- Az attól függ, hogy milyen napom van.

Szóval, aki szereti a moralizálást és a finom humort, valamint szívesen elnézeget egy öreg bálnatestet és egy másik, kissé soványabb antifitnesz testet, az nézze meg a Terápiát, mert nagyon szórakoztató.

HA TOVÁBBI CIKKEKET OLVASNÁL TŐLEM, KÖVESS A FACEBOOKON.

kOMMENTELNÉD A CIKKET? ITT MEGTEHETED.