Zubreczki Judit

Zubreczki Judit

Itt a világvége, még hallgassatok egy kis Beatles-t!

2019. augusztus 26. - Zubreczki Judit

mv5bmmm1n2qznwmtmtriys00mtgxlwjjzmqtmdjlmwuxngjimji2xkeyxkfqcgdeqxvynzi5ndezmtc_v1.jpg

Tegnap megnéztem a Yesterday cimű filmet, bár egyáltalán nem akartam, mert elolvastam, miről fog szólni, és nem keltette fel az érdeklődésemet. De mivel az összes létező filmet lekéstem, ami feliratos és nem horror, maradt a Yesterday. Már előre elnézést kértem attól az embertől, akit elvittem magammal, hogy biztos egy gagyi szar lesz, de mivel éppen depressziós rohamot kapott, úgy éreztem ki kell rángatnom bármi áron, persze az akció eredményességében nem voltam biztos. Nos, tényleg nem lett kevésbé depressziós, főleg hogy utána elmentünk enni is egy olyan helyre, ahol mindketten rosszul lettünk a romlott hústól. De azért azt hiszem mégis sikeres ügymenet volt, mert az a meglepő helyzet állt elő, hogy ez a Yesterday nem is rossz film.

A sztori lényege, hogy áramkimaradás van, vagy ősrobbanás vagy nemtommi a világban, és az emberiség kollektív tudatából kiesik a Beatles. De abszolút. Senki nem emlékszik a dalokra, a neten sem találni a Beatles címszó alatt csak bogár képeket. John és Paul neveire pedig második János Pál pápa ugrik elő a wikipédián, ami így leírva is felér egy rémálommal. A bakelit lemezek is eltűnnek és minden. Egyetlen ember emlékszik a dalokra, az pedig egy lelkes, nem tudjuk, hogy mennyire tehetséges, ámde sikertelen dalszerző és előadó, Jack Malik. Miután konstatálja, hogy mindenki őrült, mert nem ismerik fel a Yesterdayt, és fogalmuk sincs, mi a fene az a Beatles, rájön, hogy nagyot robbanthat, ha a Beatles slágereket saját szerzeményként adja elő.

57805.jpg

Na most van ez az alapötlet, amit a film készítői, Danny Boyle rendező és Richard Curtis szövegíró nagyon szellemesen használ fel, legalábbis kábé a film feléig. Én meg voltam lepődve, hogy mennyire sokat lehet nevetni, főleg a kezdeti bénázási időszakban, amíg Jack próbál szólógitáros dalszerzőként benyomulni a köztudatba. Volt zenész pasim, és nagyon jól emlékszem ezekre  a jelenetekre a való életből is, amikor végre lehetőséget kapsz egy menő fesztivál egyik nem túl menő sátrában fellépni, egy szintén nem túl menő időpontban, de még ott is csak a haverjaid hallgatnak meg és a csajod, holott nagy a sátor, beférne más is. Persze ez nyilván az életben nem vicces, de a filmen egy drogos roadie haverral, meg egy kelekótya menedzserrel annál inkább.

Mindig felmerül persze a kérdés, hogy vajon meg nem értett zsenikről van-e ilyenkor szó, ahogy a haverok és a holdudvar gondolja, vagy tényleg szar-e a produkció. Ezt a dilemmát nagyon szépen hozza itt is a film, főleg, amikor azt látjuk, hogy Jack Maliknek még a legnagyobb Beatles slágerekkel sem sikerül áttörést elérnie egészen addig, amíg a hóna alá nem nyúl egy befolyásos zenész Ed Sheeran, aki saját magát alakítja a filmben, hála Istennek egy csomó öniróniával. És ez igazán szép gesztus azok felé a művészek felé, akik a tehetségük és produktumaik ellenére sem jutottak el soha sem az ismertségig, sem a sikerig. Briliáns jelenet, amikor Jack a Let It Be-t a szüleinek és pár rokonnak próbálja bemutatni, de azok teljesen impotens módon reagálnak fiúk szerzeményére, és hol sörért ugranak ki a konyhába, hol a telefont veszik fel közben. Persze senki nem lehet próféta a saját hazájában mint tudjuk, szóval simán elképzelhető, hogy minden nagy művész anyja így reagál a saját csemetéje teljesítményére: inkább edd meg a főzeléket!

yesterday_1.jpg

Nyilván a történet szempontjából tovább kell vinni hősünket az ismertség felé, de nekem egy olyan megoldás is tetszett volna, hogy az újjászületett Beatles marad egy kis klubzenekar valahol Anglia egyik tengerparti kisvárosában. A Yesterday felteszi tehát a kérdést, hogy mennyire törné át a Beatles a mai közízlés vagy közízléstelenség ingerküszöbét zeneileg, szövegben, vagy image-ban. A film erősen utal rá, hogy semennyire. De a sztori ezen felül is bőven dob fel kérdéseket. Mitől lesz egyáltalán sikeres valaki, vagy mennyire maradhatsz meg a saját egyéniségednél, ha egyszer beszippant a zeneipar. Külön hálás voltam, hogy a Yesterday nem lett nyálasan elfogult a Beatles felé azzal, hogy tabusította volna a legnagyobb számokat. Nagyon vicces, ahogy Jack Malik rájön, hogy marhára nem tudja az Eleanor Rigby szövegét és próbál hozzákölteni kútfőből valamit.

A film legjobb jeleneteiben szerepel Ed Sheeran, aki el van ájulva Jack zenei zsenijétől. Tulajdonképpen ő fedezi fel, bár némi értetlenséggel áll bizonyos kérdésekhez. Így a Hey Jude-hoz, amit javaslatára Hey Dude-ra írnak át Jack új menedzserével, mert annak ugye legalább van valami értelme. Szóval a sztori jó, a párbeszédek viccesek, a karakterek humorosak. Ellie, aki a kezdő Jack első menedzserét és csaj barátját alakítja, cuki és jól működik köztük a kémia. Sajnos azonban a film felénél elkezdődik egy borzasztó erőltetett szerelmi nyűglődés, egy maradjunk barátok vagy legyünk-e egy pár dilemma, ami egy jelenetet talán megért volna, de nem egy egész órát a filmből, ráadásul végtelenül buta megoldásokkal.

Értem, hogy ez egy romantikus laza kis film, és maga az alapötlet is olyan abszurd, hogy ezek után ne keressünk a kákán is csomót. De amikor 2019-ben egy ember nagyon-nagyon sürgősen mondani akar egy másik embernek valamit, akkor nem kezd el szaladni az utcán utána mint egy őrült, főleg ha annak a másiknak már van egy olyan kétórás előnye, hanem mondjuk felhívja telón, hogy várjál már, állj meg ahol vagy. Persze értem, hogy ezekhez a szaladós jelenetekhez mindig jó zenéket lehet hosszan bevágni, sokan használják fel erre ezt a lehetőséget. De ez a kisebbik baj. A nagyobbik, hogy lelassítja a sok érzelgősség a filmet, és tudjuk, hogy a szerelem, akár az életben, filmen se vicces egyáltalán. Márpedig ha az első egy órában sokat röhögtünk, akkor az a második órában nagyon fog hiányozni.

yestreday_2.jpg

A Yesterday ennek ellenére egy jó film, és ami a legjobb benne, hogy később is elagyalgatsz rajta, főleg persze, ha amúgy is egyfolytában agyalgatsz mindenen. Például, hogy erkölcsileg mennyire helyes ellopni valakinek az életművét, ha viszont te vagy az egyetlen, aki továbbadhatja ezt a kulturális örökséget a világnak. Én őszintén szólva az egyik jeleneten könnyekig meghatódtam, amikor arról esik szó, hogy mit is jelent a Beatles a világnak. Sokszor gondolok arra, hogy mi az, ami tényleg fájdalmas veszteség lenne egy esetleges világvége esetén, és igen, a Beatles életműve, annak ellenére, hogy nem vagyok egy orbitál nagy rajongó, egyértelműen hiányozna a nagy fekete semmiből, amit én amúgy már igencsak várok.

Mondjuk nekem a legérdekesebb kérdés már régóta az a Beatles kapcsán (erre nyilván nem tért ki a film), hogy ha a hatvanas években éltem volna, és a Beatlesből John Lennonba lettem volna szerelmes, (mondjuk ki nem Johnba volt szerelmes? Oké, anyám, aki Ringóba volt beleesve), na és mondjuk George Harrison udvarolt volna nekem, akkor A. Megmondom neki, hogy sajna nincs esélyed nálam George, de ezzel ugyebár mennyi esélyem marad, hogy a Beatles és John közelében maradhatok? B. Elfogadom, hogy én leszek George nője, de akkor soha többet nem lesz esélyem Johnnál, mivel a fiúk nem mennek rá egymás csajára, legfeljebb egy hatalmas zenekari orgia alkalmával, de az nem számít, és oda úgysem hívják meg a standard nőket, mert az uncsi. Szóval így soha nem leszek John csaja, de cserébe vele tölthetem a napjaim a próbákon és a turnébuszban. Persze csak amíg Yoko Ono ki nem nyír, mert a híres emberek csúnya női nagyon féltékenyek tudnak lenni, különösen, ha nagy vagyon várományosai. Jó, mondjuk George után én is örököltem volna egy kis lovettát. Összefoglalva: nézzétek meg a Yesterday-t, utána ne egyetek romlott húst, viszont hallgassatok sok Beatlest, amíg el nem jön a világvége.

 

HA TOVÁBBI CIKKEKET OLVASNÁL TŐLEM, KÖVESS A FACEBOOKON.

KOMMENTELNÉD A CIKKET? ITT MEGTEHETED.

A bejegyzés trackback címe:

https://zubreczkijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr3515025202
süti beállítások módosítása