Zubreczki Judit

Zubreczki Judit

Ha egy kommunában élsz, nem árt, ha te vagy ott a legjobb csaj

2019. július 28. - Zubreczki Judit

Sokszor gondoltam már arra, hogy hippi kommunában kellene élnem, de azt hiszem én még ahhoz is túl hippi vagyok, hogy beköltözzek a hippikhez. Inkább bejárós kommunatag lennék. Olyan nappali tagozatos, aki éjszaka hazamegy a nyugodt kis ágyába, ahol kuss van és lehetőleg még a szomszéd lakásban sem lakik senki. Persze most hogy így belegondolok, lehet, hogy ezt inkább rigolyásnak hívják. A lényeg, hogy abban viszont mindig is megegyeztem magammal, hogy ha egyszer már egy kommunában laksz, akkor te legyél ott a legjobb csaj, mert amúgy baromi nagy szívás az egész.

a_kommuna_5.jpg

Tulajdonképpen, ha leegyszerűsítem a dolgot, erről szól A kommuna című film, amit Thomas Vinterberg írt és rendezett, és ez elég jó ómennek tűnt, főleg, amikor már a nyitójelenetben megpillantottam Ulrich Thomsent, akit nagyon szeretek. Egy koppenhágai kedves, jól szituált házaspár, az építész Erik és a tévébemondó Anna, valamint gyerekük Freija megörökli a nagypapa házát, ami egy hodály, ezért kezdetben el akarják adni. A nő viszont beleszeret a villába, és mivel a fenntartási költségek magasak, úgy döntenek, odafogadnak pár barátot és ismeretlent, hogy kommunában éldegéljenek. A hetvenes években járunk, szóval a korszellem akár kedvezhetne is ennek a dolognak, a fő probléma azonban már a kiinduló helyzetből adódik. Anna ugyanis, a film főhőse, kissé unja a házasságát, ezért nyitni szeretne. Nyíltan kimondja, hogy unatkozik, és bár szereti a férjét, kivülről ismeri a sztorijait, amik mindig ugyanazok pár évtized után. A férj pedig amolyan teszetosza módra belemegy a dologba, bár abszolút nem lelkesedik.

Na és itt kezdődik az egész probléma. Ha ugyanis szabadságra vágyunk, akkor annak megvan a maga ára, amit viszont kevesen szeretnének megfizetni. Kinyithatjuk a kalitka ajtaját, de innentől már nemcsak nekünk van szabad ki-be járásunk, hanem a másik madárka is elrepülhet. És ez az, amit általában senki nem kalkulál bele a sztoriba, jelen esetben Anna sem. A kommuna feelingben kissé esetlenül mozgó, érzelmileg elhagyatott férj ugyanis nagyon hamar talál magának egy másik nőt. Ráadásul a feleségénél huszonhat évvel fiatalabbat. Külön fájó a sztoriban, hogy a szerető, Emma kiköpött fiatalkori képmása Annának, amit szerintem irgalmatlanul nehéz lehet megemészteni a feleségnek. Én valószínűleg egy láncfűrésszel kettészeltem volna a csajt, vagy inkább bibliai nevemhez hűen levágom a fejét egy karddal, mert az mégis elegánsabb, de Anna megpróbálja jól kezelni a szitut, és meghívja Emmát a kommunába.

a_kommuna_1.jpg

A film vonalvezetése innentől össze-vissza tekereg, vagyis inkább vánszorog jobbra-balra mindenféle félbehagyott eseményszálat bevonva, amik így nem is lesznek túl érdekesek. Ami viszont figyelemreméltó, az Anna szerepe a közösségen belül, melyet ő álmodott meg, és ahol egyszer csak idegenként kezdi magát érezni. Ironikus, hogy párkapcsolatának elidegenedése miatt hozta létre a közösséget, melyben mégis lassan elszigetelődik. Az, hogy mindezt hogyan tudja kezelni, valóban érdekes szál, kár, hogy zavarosra sikeredett az egész sztori.

A Kommuna érezhetően egy erősnek szánt film, ami tényleg nagyon érdekes témákat vet fel, mint a közösségben élés felnőttkorban, a klasszikus család kontra nyitott házasság problémaköre, vagy a gyereknevelés kommunában, de mindezt sajnos valami végtelenül unalmasan tálalja. A főhősnő (Trine Dyrholm) színészi játéka tényleg kiemelkedő, én amúgy is végtelenül szimpatizáltam az ötvenes nővel, aki oldani szeretné az unalmas otthoni hétköznapokat, erre laza mozdulattal lecserélik egy kettővel fiatalabb évjáratra. Tulajdonképpen a házasság megromlása és a két ember totális elhidegülése az, ami érdekes szál A kommunában. Van benne néhány jó párbeszéd, mint amikor a férj bevallja Annának, hogy van valakije, majd a bejelentést a következő mondattal zárja le: „úgyhogy variálnunk kell majd a szobákkal.” Ennél eufemizáltabb és érzéketlenebb formáját a „ki vagy rúgva, add át az ágyat az új nőnek” kifejezésére nemigen hallottam még. Anna pedig – nem tudni, hogy a pasi iránt érzett szeretetből, vagy az idősebb nő okosnak hitt taktikai megfontolásától vezérelve, rendkívül higgadtan és liberálisan próbálja kézben tartani Erikkel való kapcsolatát, aki fokozatosan, lépésről lépésre csúszik ki az érzelmi érintettségből és az évtizedes intimitásból. Ez gyönyörűen van ábrázolva a filmben, minden más azonban annyira zavaró, hogy teljesen komolytalanná teszi az egész történetet.

a_kommuna_2.jpg

Ez a kommunásdi háttér egyáltalán nincs kibontva, pedig végtelenül izgalmas lenne, ha a végére jártak volna, vajon van-e működőképes alternatív közösségi élet a családon, vagy az egyedülálló életformán túl, amelyekben egyaránt fenyegetheti magány és életunalom a résztvevőket. Így azonban marad pár semmitmondó jelenet, ahol a lakók az asztalnál ücsörögnek és rihegnek-röhögnek, meg megszavaznak pár dolgot és elvicceskednek egymás szexuális szokásaival. De az, hogy valójában ki hogy került bele ebbe a közegbe, és ez a sok különböző ember milyen élethelyzeteket kell, hogy megoldjon a közösségen belül akár egyénként, akár klasszikus vagy nyitott kapcsolatban működve, arra semmilyen választ nem ad a film. Helyette inkább elcukiskodja a dolgot.

a_kommuna_4.jpg

Van minden szereplőnek pár vicces(nek szánt) megnyilvánulása, meg karácsonyfa körbetáncolás, meztelenül fürdőzés stb. stb., de ezek végtelenül sablonosított jelenetek és párbeszédek, nulla karakterábrázolással. Ráadásul pontosan látod, hogy hol kéne meghatódnod, elnevetned magad, hol próbálják meg éppen oldani a feszkót, vagy mikor kell azt érezned, „na, ez egy fontos pillanat”. Mintha valaki ülne melletted a moziban és mondaná, hogy most mire figyelj. Ez pedig baromi idegesítő. Én már csak tudom, mert anno egy ilyen randin néztem végig a Mátrixot. A csávó végig bemondta a mondatokat előre és mindig megbökött: „figyelj már ezt figyeld, ez baromi nagy lesz! Na, ugye megmondtam, hogy ezt mondja. Óriási!” Az már csak hab volt a tortán, hogy a film előtt odaadta az együttesének a demóját, amit a végén ki akart velem fizettetni.

Mindegy is, kedvet ugyan senki nem kap ettől a filmtől a kommunában éléshez, de nem is ettől fog kiábrándulni belőle. Azt viszont leszűrtem magamnak tanulságként, hogy ha a pasid összeáll egy nálad sokkal fiatalabb csajjal, akkor jobb, ha nem vágsz hozzá jó pofát, hanem inkább elhúzol, és új életet kezdesz.

 

HA TOVÁBBI CIKKEKET OLVASNÁL TŐLEM, KÖVESS FACEBOOKON.

A bejegyzés trackback címe:

https://zubreczkijudit.blog.hu/api/trackback/id/tr6914983630

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása