Az az igazság, hogy hetek óta húzom-vonom, hogy megnézzem a nálunk december óta futó Különleges életek című filmet, ami autista fiatalokkal foglalkozó szociális munkásokról szól. Ennek az az oka, hogy amióta láttam Vincent Casselt Az én szerelmem című filmben (franciául sokkal találóbban Mon roi a címe), azóta utálom, mint a szart.
Persze ez nyilván azt is jelenti, hogy ez a Vincent Cassel egy baromi jó színész, mivel igen hitelesen játssza el a szadista nárcisztikus állatot, aki szétrombolja maga körül a legintimebb emberi kapcsolatait. Módszeresen darálja be a lelkét annak, aki közel kerül hozzá; a filmben ezt egy tízéves etapban mutatják be a feleségével való megismerkedéstől a szakításig.
Mivel én magam is találkoztam már nem egyszer ilyen báránybőrbe bújt farkassal, sőt az elmúlt években kettővel is leszámoltam véres küzdelemben (főleg az én vérem folyt persze, de megérte a szabadulást), nagyon át tudtam élni a filmet. Sőt, ismerek olyan embert, aki közvetlenül azután hagyta ott a mérgező kapcsolatát végérvényesen, de úgy, hogy országot, telefonszámot és minden egyebet is cserélt menekülés közben, hogy ezt a filmet megnézte.
Szóval Az én szerelmem egy nagyon jó film, nagyon ajánlom, de meg tud ütni rendesen, főleg ha érintett vagy a kérdésben. Mindenesetre most hétvégén már végre rászánom magam, hogy megnézzem a Különleges életeket Vincent Cassellel a főszerepben, és megpróbálom átélni, hogy ő tulajdonképpen egy bárányka. Valószínűleg nem lesz nehéz, mivel zseniális színész.
