Még január első hetében nagy elhatározással indultam a Puskin moziba, hogy megnézzem a Négyzet című filmet. Végigálltam a sort: 
- Csókolom, szeretnék egy jegyet a Négyzetre!
- Elfogyott.
- Rendben, akkor mit játszanak most?
- A Vendégek-et.
-Oké, jó lesz, kérek egy jegyet!
A Vendégek szuper fim volt, még mindig játsszák, ajánlom mindenkinek, aki szeretne sokat röhögni, és szereti a kábé egy légtérben játszódó, kissé színdarab-szerű filmeket, amiknek a feszültsége az emberek közötti konfliktusokra, párbeszédekre épülnek.
Másnap megint elmentem a Puskinba. Végigálltam a sort:
- Hello, kérek egy jegyet a Négyzetre!
- Elfogyott.
- Ne már! Na jó, akkor mit játszanak?
- A Jöjj el Napfényt!
- Hát jó, akkor kérek rá egy jegyet!
A Jöjj el Napfény uncsi, de elgondolkodtató film egy ötvenes nő szerencsétlenkedéseiről párkapcsolati téren, írtam róla részletesen.
Harmadnap még mindig lelkesen elmentem a Puskinba, és végigálltam a sort. (Érdekes, hogy ott mindig sor van.)
- Jó napot, kérek egy jegyet a Négyzetre!
- Elfogyott.
- A rohadt életbe, ezt nem hiszem el! Na jó, akkor most mit játszanak?
- A Loving Vincentet. Animációs film.
- Hát ez nem hangzik jól, de oké, kérek egy jegyet.
Tényleg nem volt jó, kiégett a szemem és nagyon unatkoztam rajta. Azt értem, hogy ezt nagy munka volt elkészíteni, de hát filmnek szerintem a semmilyennél is rosszabb.
Na ezek után egy időre úgy döntöttem, hogy feladom a Négyzet-projektet, mert nem akar ez nekem összejönni. (Később valaki megsúgta nekem a moziban, hogy ha Négyzetet akarok, ne ragaszkodjak ehhez a mozihoz, mert a kisteremben amúgy is állati kényelmetlenek a székek, ez meg ugye egy maratoni hosszúságú film.)
Szóval most úgy érzem, hogy egy hónap elteltével feldolgoztam a traumát, úgyhogy a jövő héten megint megpróbálom megnézni. Majd megírom, hogy tetszett.